Page 82 - vol2
P. 82

Térjünk vissza a Venn-diagramok beindított tanulmányozásához. Az
            X1  X2  ...  Xk  alakú  halmazokat  atomoknak  nevezzük.  Ha  a  síkot  n

            görbe p síkdarabra vágja és a létrejövő atomok száma a, akkor nyilván-
                                                                   n
            valóan  a  p.  A  Venn-diagramokra  teljesül:  a = p = 2 .  Ezenkívül  az
                    n
            a  p  2  esetekben is használt diagramokkal is gyakran találkozhatunk.
            Íme néhány példa:








                                           n
                 Az  első  esetben  a  p  2   (a = 7,  hiszen  a  6-os  számmal  jelölt
            síkdarabok  ugyanahhoz  az  atomhoz  tartoznak),  a  második  esetben
                        n
            5 = a = p  2 .  Az  ilyen  típusú  diagramot  általában  Venn–Euler-
            diagramnak  nevezik.  Ez  a  megnevezés  inkább  hazánkban  honosodott
            meg, más országokban inkább tágabb értelemben vett, ugyancsak Venn-
            diagramoknak nevezik.
                 Érdemes megjegyezni, hogy az értelmezés szerinti Venn-diagram n
            görbéje  által  határolt  síkbeli  részek  között  minden  lehetséges  atom
            létezik.  Más  szóval  a  Venn-diagram  esetén  mindegyik  X1X2...Xk

            alakú  halmaz  létezik,  míg  a  Venn–Euler-diagram  esetén  ez  nem
            föltétlenül  igaz.  Tehát  a  Venn-diagramok  az  úgynevezett  Venn–Euler-
            diagramok  részhalmazát  képezik.  Az  elkövetkezőkben  bemutatjuk  e
            diagramok néhány alkalmazási lehetőségét.
                 Egyik  azonnali  alkalmazását  az  úgynevezett  logikai  szita-formulák
            képezik.
                 A továbbiakban jelöljük  X  vagy  card ( )  az X halmaz elemeinek
                                                         X
            a  számát  (számosságát).  A  kétkörös  Ven-Euler  diagramról  leolvasható,

            hogy  két  halmaz  esetén  igaz,  hogy   A  B =  A +  B −  A B   (1).
            Továbbá, ha  X   , akkor nyilvánvaló, hogy  S −  X =  S −  X , és most
                              S
            az  X =  A   B   választással,  az  A B  feltételekkel,  az  (1)  alapján
                                                     S
                                               ,
            kapjuk,  hogy  S − (A    ) B =  S −  A −  B +  A  B   (1’).  Az  (1)  és  (1’)


                                               82
   77   78   79   80   81   82   83   84   85   86   87