Page 80 - vol2
P. 80

9. A Venn-Euler- diagram és a logikai szita



                 Ebben a paragrafusban a Venn-Euler diagramról, a logikai szitáról,
            és  a  két  témakör  kapcsolatáról    írunk,  számos  jellemző,  megoldott
            feladattal szemléltetve a leírtakat.
                 Az ábráknak nemcsak a geometriában van fontos szerepük, hanem a
            legkülönbözőbb feladatok megoldásánál is segíthetik a kiindulási adatok
            elrendezését,  összefüggések  felismerését,  megkönnyíthetik  a  feltárt
            összefüggések későbbi felidézését és ellenőrzését.
                 A  matematika  különböző  területein  már  régóta  használatosak  az
            úgynevezett  Venn-  és  Venn-Euler-diagramok,  a  halmazok  közötti
            kapcsolatok,  viszonyok  tükrözésére,  adott  tulajdonsággal  rendelkező
            halmazok  és  azok  számosságának  (elemei  számának)  meghatározására,
            valamint  egyes  állítások  logikai  értékének  megállapítására,  logikai
            következtetések    vizsgálatára   (ezért   is   nevezik   ezeket   még
            halmazábráknak is).
                 Egy Venn-diagramot körökkel, vagy más zárt görbékkel, vagy ennél
            általánosabb alakzatokkal, például n egyszerű zárt görbével adunk meg a
            síkon. Minden görbe belseje valamilyen halmazt ábrázol, a zárt görbén
            kívül eső rész pedig annak komplementerét.
                 Az  {A1, A2,..., An}  görbecsaládot  Venn-diagramnak  nevezzük,  ha  a
                                          n
            görbék  a  síkot  pontosan  2   diszjunkt  tartományra  bontják,  és  a
            tartományok  megegyeznek  az  összes  lehetséges  X1X2...Xk  alakú
            halmazzal,  k{1, 2,..., n},  ahol  minden  Xi  helyére  az  Ai  egyszerű,  zárt
            görbe belsejét vagy külsejét írhatjuk, i{1, 2,..., n}.
                 A  körvonalakról  az  egyszerű  zárt  görbékre  történő  általánosítás
            okára  nyomban  rávilágít  az  alábbi  észrevétel,  mely  már  Venn  1880-as
            dolgozatában megtalálható:
                 „Bármely diagramban legfeljebb három körvonal fordulhat elő.”
                                                                            2
                 A bizonyítás lényege: n darab körvonal a síkot legfeljebb n  – n + 2
            részre  osztja.  Ezért  a  Venn-diagram  értelmezése  alapján  következik:
            n  3.  Az  n = 1,  n = 2  és  n = 3  eseteknek  megfelelő  diagramok  a  síkot
                        2
                    1
                           3
            rendre 2 , 2 , 2  részre osztják, lásd a következő ábrákatat, ahol minden
            esetben megjelöltük azt is, hogy a diagram hány részre osztja a sítot:



                                               80
   75   76   77   78   79   80   81   82   83   84   85