Page 8 - Tuzson - Hogyan oldjunk - mutatvany
P. 8

A meghatározó és bizonyító problémák kapcsán érdemes megfigyelnünk, ami különösen
           az elemi és az általános iskolában tapasztalható, hogy a bizonyító feladattípusra „allergiásak”
           a tanulók. Ennek az elfogultságnak, gátlásnak több oka van. Többek között gyermeki mivol-
           tukban  zavaróan  hat  az  is,  hogy  nem  tudják,  mi  vezetett  erre  a  kérdésre,  feladatra,  hogyan
           találta ki a szerző. Unalmas számukra, hogy bebizonyítsanak olyan dolgot, ami „biztos, hogy
           igaz”, különben nem adnák fel. Még érdektelenebb számukra a probléma cáfolása.
               Ettől a kellemetlenségtől mindnyájan megszabadulhatunk, ha figyelembe vesszük, hogy
           módszertani szempontból a két problématípus átfogalmazható egymásba. Így az átfogalmaz-
           hatóság lehetőségével élve, célszerű tehát meghatározó feladattípusokra alapozni.
               Íme két példa a szóban forgó feladattípusokra:

                     Meghatározó feladat                      Bizonyító feladat
            1.  Valamely  kádat  egy  csövön  keresztül   1. Bizonyítsuk be: ha egy kád egy csövön
            két, egy másikon keresztül három óra alatt   keresztül 2 óra alatt, egy másik csövön át
            tölthetünk  meg.  Mennyi  idő  alatt  tölthet-  pedig 3 óra alatt tölthető meg, akkor a két
            nénk meg, ha a két csövön egyszerre tölt-  csövön át 1 óra 12 perc alatt tölthető meg.
            jük?
            2. Hogyan lehet 20 disznót 5 nap alatt le-  2. Igazoljuk, hogy nem lehet 20 disznót 5
            vágni úgy, hogy minden nap páratlan szá-  nap alatt levágni úgy, hogy minden nap pá-
            mú disznót vágjunk?                    ratlan számú disznót vágjunk!

               Az előbbiekben a probléma szó helyett a feladat megnevezést használtuk, ugyanis a prob-
           léma fogalomkörébe tartoznak a gyakran használatos gyakorlat és feladat megnevezések is.
               Gyakorlatról általában akkor beszélünk, ha a megoldáshoz szükséges eljárás eleve meg-
           határozott  (szimbólumokkal  vagy  szavakkal),  és  alkalmazása  csak  az  eljárás  (algoritmus)
           ismeretétől függ.
               A feladatok ezzel szemben rejtett formában tartalmazzák a relációkat, és azok felfede-
           zése szellemi erőfeszítést tesz szükségessé. Tehát az „igazi” feladat lényege éppen az említett
           eljárások fölfedezése. Íme két példa:
               1. gyakorlat (számfeladat)
               Számítsuk ki! 58 26 : 4 ?    
               2. feladat
               Négy diák a parkban felszedte a hullott gesztenyét. Két tarisznyába rakták, az egyikbe
           58-at, a másikba 26-ot. Otthon egyenlően osztoztak. Hány gesztenye jutott mindegyiküknek?
               Míg az első esetben a megoldáshoz jól meghatározott műveleteket kellett elvégeznünk,
           addig a szöveges feladat esetén a szöveg nem utal közvetlenül a műveletekre, sem arra, hogy
           mely adatokkal végzendők e műveletek.
               Természetesen egy számfeladat nem válik szövegessé, ha szöveggel írjuk a tennivalókat.
               Mint említettük, a problémák szubjektív jellege miatt e két kategória közé nem lehet éles
           határvonalat húzni. Egy és  ugyanazon  kérdés jelenthet gyakorlatot, olyan személy  számára,
           aki a megoldási algoritmust már ismeri, és feladatot annak, akinek az eljárást előbb fel kell
           fedeznie.
               A tanítás során arra kell törekednünk, hogy a feladatok egy része fokozatosan gyakorlattá
           alakuljon át valamennyi tanuló számára.








           8
   3   4   5   6   7   8   9   10   11   12   13