Page 16 - Tuzson - Hogyan oldjunk - mutatvany
P. 16

4. Indirekt bizonyítási módszerek


               Az indirekt bizonyítás az állítás helyes voltát igazolja azzal, hogy bebizonyítja az ellen-
           tétes állítás hamis voltát.
               A módszer lényege: legyen A a bizonyítandó állítás. Tegyük fel, hogy A nem igaz. Erre
           támaszkodunk,  és  korrekt  matematikai  okoskodással  (következtetéssel)  ellentmondáshoz
           jutunk.  Így  tehát  az  egész  okoskodásunk  hamis  volt,  vagyis  el  kell  fogadnunk  az  A  állítás
           helyes voltát.
               Módszertanilag is érdekes felismerni, hogy az indirekt bizonyítás során mivel vezetjük
           ellentmondáshoz a bizonyítandó állítást. Ezek a következők lehetnek:
                  1. kiinduló feltevésünkkel,
                  2. valamilyen ismert eredménnyel (tétellel),
                  3. axiómával.
               A továbbiakban az indirekt módszerekre térünk ki.

               4.1. A lehetetlenre való visszavezetés (reductio ad absurdum) módszere
               Ez a módszer úgy mutatja meg egy állítás helytelen voltát, hogy abból valami nyilván-
           való képtelenséget vezet le.
               Az ellentmondásra való visszavezetés módszere azon az elven alapul, hogy két egymás-
           nak ellentmondó állítás közül minden esetben az egyik hamis, a másik igaz.
               A módszer lényege az, hogy tagadjuk a feladat állítását, és ebből kiindulva olyan állítá-
           sokat  vezetünk  le,  amelyek  a  feladat  adatainak  vagy  valamilyen  más  igaz  állításnak  ellent-
           mondanak. Gyakorlatilag azt feltételezzük, hogy amit bizonyítanunk kell, az nem igaz. Ezután
           e feltételezésből kiindulva olyan logikai következtetéseket végzünk, amelyek kiemelik, hogy
           feltételezésünk abszurdumhoz vezet. Tehát feltevésünk nem igaz, ezért az ellenkezője, vagyis
           a feladat következtetése igaz.
               Találóan írja Pólya György, hogy az indirekt bizonyítás és a lehetetlenre való visszave-
           zetés elsősorban szemléletmódjában különbözik egymástól. Az ilyen bizonyítások egymásba
           átfogalmazhatók. (v.ö. [1].)
               A szóban forgó módszert a következő feladattal szemléltetjük.
               1. feladat
               Egy versenyen 3 diák vett részt, nekik 10 kérdésre kell felelniük, minden helyes feleletért
           10 pont jár, és minden hibásért 5 pontot levonnak. Tudva azt, hogy a versenyzők összesen 240
           pontot kaptak, és hogy a második versenyzőnek hárommal több helyes válasza volt, mint az
           elsőnek, határozzuk meg, hogy az egyes versenyzőknek hány helyes feleletük volt.
               Megoldás
               A három versenyző összesen legfeljebb 3 · 10 · 10 = 300 pontot kaphatott.
               Feltételezzük, hogy a második versenyző nem minden kérdésre válaszolt helyesen. Ekkor
           az  első  versenyző  legalább  négy  kérdésnél  hibázott,  és  így  a  három  versenyző  összesen
           legalább  (1 + 4) · (10 + 5) = 75  ponttal  kapott  volna  kevesebbet,  mint  abban  az  esetben,  ha
           minden kérdésre helyesen válaszoltak volna, vagyis legfeljebb 300 – 75 = 225 pontot összesít-
           hettek  volna. Ez ellentmondás. Tehát a  második  versenyző  minden  kérdésre helyesen  vála-
           szolt, és 10 · 10 = 100 pontot kapott. Az első versenyző 7 kérdésre válaszolt helyesen, és így
           7 · 10 – 5 · 3 = 55  pontot  kapott.  A  harmadik  240 – 100 – 55 = 85  pontot  ért  el.  Ez  15  ponttal
           kevesebb az általa elérhető maximális pontszámnál, ami azt jelenti, hogy egy kérdést hibázott
           el, így 9 helyes válasza volt.
               Ezzel megoldottuk a feladatot.

           16
   11   12   13   14   15   16   17   18   19   20   21