Page 19 - Tuzson - Hogyan oldjunk - mutatvany
P. 19

5. Induktív bizonyítási módszerek


               A  logikában  indukciónak  nevezzük  azt  a  következtetési  módot,  amelyek  segítségével
           valamely osztályon belül az egyes esetekből az általánosra következtetünk.
               A gondolkodás irányát illetően az indukció és a dedukció ellentétes irányú bizonyítási
           módszerek. Az indukció a megfigyelt tényekről törvényekre „emelkedik föl”. Más szóval az
           indukció  a  megfigyelések  mögött  szabályszerűséget  és  összefüggést  tár  fel.  Legfontosabb
           segédeszközei: az általánosítás, a specializálás és az analógia.
               Az indukciót különböző szempontok szerint osztályozzuk, így különböző típusú induk-
           cióról beszélünk. Legtöbb esetben megkülönböztetjük:
                  a) a nem teljes, parciális vagy részleges indukciót,
                  b) a teljes indukciót,
                  c) a matematikai indukciót (v.ö. [14]).
               A parciális indukció az a módszer, amely  során az általános szabályszerűséget csupán
           néhány megfigyelés után próbáljuk levonni. Ez a módszer gyerekes és kockázatos, hiszen vég-
           telen halmazok esetén – ha a lényeges jegyeket ragadtuk meg és így általánosítottunk – legfel-
           jebb megsejthetjük a szabályszerűséget, ezt azonban a matematikára jellemző precíz dedukció-
           val bizonyítanunk kell.
               Olyan esetekben, amikor a lényegtelen (nem jellemző) tulajdonságok alapján általánosí-
           tottunk,  leggyakrabban  hamis  következtetésekhez  jutunk.  Ilyenkor  az  ellenpéldával  történő
           cáfolás módszerével bizonyíthatunk.
               A  teljes  indukció  módszerén  azt  a  következtetési  módot  értjük,  amely  során  az  adott
           szituációban előforduló minden egyes eset, illetve minden egyes rész megvizsgálása alapján
           mondunk ki állításokat. Az így nyert állítások – mivel minden esetet megvizsgáltunk – bizo-
           nyítottnak tekinthetők.
               Ilyen következtetési módot lehet alkalmazni, ha egy véges halmaz elemeire vonatkozó
           állítás igazságát akarjuk belátni.
               Ha a vizsgált halmaz végtelen, de véges sok, egymástól független részre bontható, akkor
           e részek vizsgálása is elegendő a teljes halmazra vonatkozó állítás igazolásához. (v.ö. [1].)
               A bemutatásra kerülő feladatot az idézett rész szerint fogjuk bizonyítani.
               A matematikai indukció módszere vitathatatlan bizonyítási módszer, mely a középiskolai
           algebrakönyvekben  megtalálható.  Ennek  bemutatása  azonban  meghaladná  az  V–VIII.  osz-
           tályos tananyagot.
               Pólya György az „indukció”, „teljes indukció” és „matematikai indukció” kapcsán meg-
           jegyzi (v.ö. [11]), hogy szerencsétlen dolog a fenti elnevezések kapcsolódása, mert a három-
           féle logikai módszer között nagyon csekély a kapcsolat. Elsősorban azért, mert az utóbbi in-
           dukció esetén olyan logikai elvek szerint bizonyítunk, amelyek megengedik az általános eset
           véges sok partikuláris esetére való felbontását. A matematikai indukció pedig azért deduktív,
           mert tulajdonképpen axiómaként szerepel a Péano-féle axiómarendszerben.
               Pólya György találóan szögezi le az előbbi szóhasználat lényegét: gyakorlati kapcsolat
           van közöttük, mert sokszor egy összefüggés megsejtése induktív, míg az igazolása deduktív
           módszerrel történik.
               A leírtak szellemében mutatjuk be a következő feladatot, amelynek megoldási módszere
           egyszerre induktív és deduktív.
               1. feladat
               Ki lehet-e fizetni 1997 tallért csupán 3 és 5 talléros pénzérmék segítségével? Ugyanez a
           kérdés 1997 helyett tetszőleges n  8 pozitív egész szám esetén is.

                                                                                     19
   14   15   16   17   18   19   20   21   22   23   24