Page 156 - vol2
P. 156

Hogy  ez  a  tény  mire  jó?  Nézzük  csak  a  következő
            matematikatörténeti feladatot:
                   1.feladat:
            Volt  egyszer  Indiában  egy  Shehrán  nevű  király,  aki  mindeneken
            uralkodott,  csak  saját  unalmán  nem.  Reggel,  délben,  este,  egész  nap,
            folyton  csak  unatkozott.  Annyira  unta  magát,  hogy  végül  is
            belebetegedett  az  unalomba.  Ágynak  dőlt,  felakadt  a  szeme,  mintha
            haldoklana. Sessa ebn Daher, az udvari bölcs, megsajnálta urát és hogy
            unalmát elűzze, feltalált egy játékot: a sakkot.
            Ez a játék csodát művelt. Alig játszotta le a király az első játszmát, máris
            felépült.
            - Mit kívánsz jutalmul? - kérdezte Shehrán.
            - Tégy a sakktábla első kockájára egy búzaszemet, a másodikra kettőt, a
            harmadikra négyet és
            így tovább, minden kockára kétszer annyit, amennyi az előtte lévőn volt -
            mondta Sessa ebn Daher.
            - Amennyire a búzaszemek száma a duplázás folytán a 64 négyzetre nő,
            annyi búzaszem legyen a jutalmam.
            -  Szerény  kérés!  -  mosolygott  a  király.  -  Beszéded  mindazonáltal
            rejtvényesnek hat ...
            -  Fejtsd  meg  a  rejtvényt  és  megtudod,  hogy  találmányom
            megfizethetetlen! - válaszolt a bölcs még rejtélyesebben.
            Shehrán erre előhívatta tudósait, hogy oldják meg a talányt.
            Azok neki is álltak és kiszámították, hogy ha a kérést teljesíteni akarnák,
            akkor hány búzaszemet is kell adjanak. Számítsuk ki, mennyi is ez?
            Megoldás: Hamar belátjuk, hogy az össz búzaszem mennyiség éppen
                                                2          63
                                  x = 1 2 2 +        ... 2
                                            +
                                        +
                                                       +
                   Sok feladat megoldásánál találkozunk azzal az ötlettel, hogy egy
            kifejezéshez adjunk hozzá valamit és vonjuk is le ugyanazt, ezzel ugyanis
            nem  változik  a  kifejezés  értéke,  akárcsak  az  előbbi  történetben  a
            szamaritánus a tevékkel (teveszabály ☺ )!
                   A kiszámítandó összeghez adjunk hozzá 1-et és vonjunk is ki 1-et.
            Rendre ezt kapjuk:

                                              156
   151   152   153   154   155   156   157   158   159   160   161