Page 45 - vol1
P. 45

3
            számláló a gnómon számban szereplő fekete jelek száma, esetünkben rendre
                                                                                 6
                      2
            ,  illetve   .  Ezzel  meg  is  volnánk,  és  máris  megkaptuk  a x +  2  x =  9   és
                     10
             x +  2  x =  22  egyenletek pozitív gyökének a megközelítő értékeit, ahogyan az
            előbbi                 ábrán                 is                láthatók.
            Első  kérdésünk  ami  felmerülhet:  vajon  mennyire  pontosak  ezek  a
                                                     3   2  3
                                                                      
            megközelítések?     Nézzük    csak:      2    + 2  =  8,75 9    illetve
                                                     6      6
               2   2  2
               4    + 4  =  21,84   22 .   Ezúttal   is   meglepően   pontosak   a
               10     10
            megközelítések!
                   Nézzük ellenben mai szemmel, hogy mi is történt az előbbiekben, az
             x +  2  x =  m  egyenlet pozitív gyökének a meghatározása során?

                                                     *
                   Láttuk  tehát,  hogy  olyan  n  N   számot  kerestünk,  amelyre
              ( n n+ 1) m  (n+ 1)(n+ 2)  .  Legyen  x   az  x +  2  x =  m   megközelítő
                    
                                                     0
            megoldásának értéke. Az  x  egész része éppen n . A törtrészének a nevezőjébe
                                     0
                            −
            az  (n+ 1)(n+ 2) n (n+ 1) 2n+   gnómonszám  kerül,  a  számlálóba  pedig
                                     =
                                            2
                                          m −  ( n n +  1)
                −
             (m n  (n+  1)) ,  vagyis  x =  0  n +  2n +  2  .  Az  ókori  Görögök  szerint  tehát
                      m −  ( n n +  1)
              m   n +            .  Nézzük  csak  meg,  hogy  mennyire  is  pontos  ez  a
                         2n +  2
            megközelítés.  Az  előbbiekben  láttuk,  hogy  a  megközelítő  értékek  hiánnyal
            közelítették  meg  a  gyökmennyiséget.  Éppen  ezért,  ha  m n=  2  +  k ,  akkor
                       k
             x =  0  n +  2n +  2 , ahol  k   1,2,...,2n +   1 . Becsüljük fel a következő eltérést:

                                               2
                 2                       k           k         1     2     1
             m −  x −  x =  ( n n + 1) k −   n +    −  n −  = −     k +         k
                               +
                 0   0                 2n +   2    2n +  2  (2n +  2) 2  (2n +  2)
            Tekintsük      most      a     következő      másodfokú       függvényt:
                         1            1
                                2
               k
             f  ( ) = −        k +         k . Látható, hogy a függvénynek maximuma
                      (2n +  2) 2  (2n +  2)



                                               45
   40   41   42   43   44   45   46   47   48   49   50