Page 131 - vol1
P. 131

állítások  ellen.  Ebben  az  esetben  a  cáfolás  sikertelen,  mert  nem
            teljesülnek a 3. é a 4. feltétel. Valójában, amikor a nyilatkozó azt mondja,
            hogy  „  Cáfolom  a  sajtóban  megjelent  állításokat”,  akkor  ezáltal  csak
            tagadja  a  sajtóban  megjelent  állításokat.  Vagyis,  ebben  az  esetben  a
            megnyilatkozás  cselekvési  értéke  csak  tagadás,  és  nem  cáfolás.  Ne
            felejtsük  tehát,  hogy  a  cáfolás,  mások  által  állított  igazságok  érvekkel
            való tagadása.
                   Ezen  kitérők  után  lássuk,  hogy  mi  a  helyzet  a  cáfolással  a
            matematikai logikában és a matematikában.
                   A  matematikában  is  az  ismereteink  igaz  voltát  be  kell
            bizonyítanunk,  mert  azok  lehetnek  igazak  vagy  hamisak.  Így  vagy  az
            ismeretek igazságát vagy azok hamisságát kell kimutatnunk. E célra két
            logikai művelet áll rendelkezésünkre. Az egyik a bizonyítás, a másik a
            cáfolás.  Tulajdonképpen  e  két  művelet  egyet  jelent:  mindkettő
            bizonyítás,  mert  a  cáfolás  „negatív  irányú  bizonyítás”  A  bizonyítás  és
            cáfolás az az ítélettel végezhető logikai művelet, amelynek segítségével
            egy tétel igazságát, vagy hamisságát tárjuk fel. Bizonyítani mindig annak
            kell, aki állít és a tétel igazságát mutatja. Cáfolnia mindig annak kell, aki
            tagad és a tétel hamisságát mutatja ki.
                   Nézzük  hát,  hogy  a  matematikai  logikában,  és  maga  a
            matematikában miből is áll a cáfolás, hogyan érvényesítjük a cáfolást a
            matematikai feladatok megoldása során.
                   Legyen P(x) egy egyváltozós nyitott mondat (unáris predikátum,
            vagy  egyváltozós  logikai  függvény).  Gyakran  kell  belátnunk  és
            bizonyítanunk olyan mondatokat, amelyekben a két kvantor valamelyike
            is szerepel:
                                     )
                   1) ( x H    )( ( )P x , vagy
                                     )
                   2) ( x    H )( ( )P x , ahol H egy adott halmaz.
                                                            2
                                                       2
            Például: 1) Igazoljuk, hogy ( x R   )((x + 1) =  x + 2x +  ) 1 , vagy
                      2) Igazoljuk, hogy ( x R x   )(  2  =  ) 1 .
                   Az  első  példa  egy  azonosságot  szemléltet  ami  mindig  igaz,  a
            második pedig egy egyenlet megoldásának a létezését mondja ki.
                   Felmerülhetnek ellenben olyan mondatok is, amikor nem tudjuk
            egyből eldönteni, hogy azok mikor igazak, és mikor hamisak. Nézzünk
            két ilyen példát:
                                                           
                1.  Példa: Igaz-e, hogy ( n N   )(2 + + 1 5M  ) ?
                                                   n
                                                      n


                                              131
   126   127   128   129   130   131   132   133   134   135   136