Page 214 - vol2
P. 214

n
            kiszámítsuk az  A  hatványt. Ezt a karakterisztikus egyenlet módszerével
            tesszük meg (lásd a IV. részt). Mivel  t =  0,d = −  ezért a karakterisztikus
                                                          5
            egyenlet  A −  2  5I =  2  O   vagyis  A = 5I és  A =  5A  innen  már  azonnal
                                             2
                                                         3
                                                  2
                                 2
                                        5   2k− 1  0 
            kapjuk, hogy  A 2k  =  5 2k− 1 I =  2      2k−      illetve
                                         0    5  1 
                         1  2     5 2k  2 5     2k         5 2k− 1 x + 0  5x
                                                            x
             A 2k+ 1  =  5 2k      =      2k     .  Tehát  f 2k ( ) =  =  = x ,
                                   
                         2 − 1    2 5 2k  −  5               0 x +   5 2k− 1  5
                                     
                            5 2k−  1 x + 2 5 2k−  1  x + 2
                                                       x
            illetve  f  ( ) =              =       =  f  ( )   k    esetén.
                        x
                    2k+
                       1
                               
                             2 5 n −  1 x −  5 n −  1  2x − 6
                                                                      0
            Megjegyzés:  Vegyük  észre,  hogy  ebben  az  esetben  t =   volt,  ezért
                                                                   
            hasonló esetekben, a karakterisztikus egyenlet  A = − d I   A = − d A
                                                                                
                                                             2
                                                                          3
                                                                     2
                                              d  2k− 1  0   −
                              2k
            alakú lesz, ezért  A = − d 2k− 1 I =   2    2k−      és
                                              0     − d  1 
                                   
                                           
                         m n    m d 2k  n d 2k  
                                                                             =
                                                                          x
             A 2k+ 1  =  d 2k      =      2k       így  hát  általában  is f 2k  ( ) x és
                                                                               ,
                                           
                         p q       p d  2k  q d  
                                    
                         +
                      mx n
             f   ( ) =  x   =  f  ( )   k    esetén.
                                x
              2k+
                1
                         +
                      px q
                                       3x + 1
                                   x
            3.  Alkalmazás:  Ha  f ( ) =    ,  f  :  \   1 → ,  akkor  számítsuk  ki  az
                                       −  x +  1
                x
             f n ( )  függvényt, ahol  f =  f  f  ... f  minden  n    esetén.
                                   n
                                           −
                                          n szer
            Megoldás: Ha megpróbálnánk kiszámítani néhány függvényösszetételt,
                                    8x + 4               20x + 12
            ezt kapnánk:  ( ( ))f f x =    ,  ( ( ( )))f f f x  =   , de ezekből nem
                                     − 4x                −  12 4
                                                             −
            jövünk rá egy könnyen, hogy a feladatot esetleg indukcióval bizonyítsuk.
                                                                          3  1
            Éppen ezért felírjuk, hogy a függvényhez tartozó mátrix  A =        , és
                                                                          − 1 1 
                                                                 n
            nem  marad  hátra  mint  az,  hogy  kiszámítsuk  az  A   hatványt.  Ezt  a
            karakterisztikus  egyenlet  módszerével  tesszük  meg  (lásd  a  IV.  részt).

                                              214
   209   210   211   212   213   214   215   216   217   218   219