Page 23 - vol1

felfedezése, ezért szoktak összefoglalóan a pitagoreusok matematikájáról
beszélni, kivéve a Pitagorasz-tételt. Ezt Pitagorasz bizonyította be először,
valószínűleg területátalakítással. A pitagoreusok filozófiájukból következően
behatóan foglalkoztak a számokkal — amin mindig természetes szám értendő
—, így a számelmélet megalapozói lettek. Az egyes számoknak különleges
jelentést tulajdonítottak. Az egy nem igazi szám, hanem az egység, amelyből a
többi szám származik. Az egy a lényeg száma és férfi szám. A kettő az első női
szám, az ellentét (a másság) száma. A három a harmónia jelképe, mert az egység
és különbözőség összege, valamint az első igazi férfi szám. A négy az igazság
száma, mert a különbözőség önmagával való szorzata. Az öt a házasság jelképe,
mert az első női és férfi szám összege. A hat a teremtés száma, mert Isten ennyi
nap alatt teremtette meg a világot. Mint látjuk, a páratlan számok náluk is férfi,
a páros számok pedig női számok.

A figurális számsorozatok összehasonlításával több fontos számelméleti
törvényt ismertek fel. A szabályos elrendezés a világ harmóniájának a jelképe. A
számok figurális jellemzői ugyanolyan egyediek, mint az oszthatósággal
kapcsolatos vonzatok.

A legszentebb, a legtöbb jelentést hordozó szám a pitagoreusok számára
a tíz volt. Összege volt a világ gyökereinek tekintett 1, 2, 3, 4 számoknak, így a
világ teljességét jelképezte. Háromszögalakban való felírása egyik titkos jelképük
volt: a szent tetraktüsz.

A mágikus négyességben is megjelenik a három legfontosabb
konszonancia: az oktáv (2:1), a kvint (3:2) és a kvart (4:3).
Tíz bolygót, valamint tíz ellentétpárt tételeztek fel, úgymint: páros -
páratlan, határolt - határtalan, jó- rossz, jobb- bal, egyenes- görbe, négyzet-
téglalap, fény- sötétség, nyugalom- mozgás, egy- sok, férfi- nő. A tíz az összege
a lehetséges geometriai dimenzióknak, valamint az első olyan szám, amelynél
kisebbek közt ugyanannyi prím van, mint összetett.

23