Page 114 - vol1
P. 114

leszorítani,  végül  csak  1976-ban  sikerül  Kenneth  Appelnek  és  Wolfgang
            Hakennek  helyes  bizonyítást  adnia.  Meglepetésre  Heawoord  és  Kempe
            elgondolásait  használták  fel,  számottevő  kiterjesztés  nélkül.  A  négyszín-tétel
            bizonyítása volt az első számítógépre alapozott bizonyítás.

                A négyszíntétel tehát a következő: egy tetszőleges régiókra osztott síkot,
            akár egy politikai térképet egy ország megyéiről, ki lehet úgy színezni legfeljebb
            négy szín felhasználásával, hogy ne legyen két azonos színű szomszédos régió.
            Gráfokkal megfogalmazva pedig a következő: Ha G egy síkba rajzolható gráf,
            akkor a gráf színezéséhez elegendő 4 szín.

                A gráfok színezése szoros kapcsolatban áll a kromatikus számmal. Egy G gráf
            csúcskromatikus  száma  az  a  legkisebb  pozitív  egész  szám,  amennyi  színnel
            kiszínezhetők a gráf csúcsai úgy, hogy egy él két végpontja nem lehet azonos
            színű.  Ezt  a  számot  X(G)-vel  jelöljük.  Teljesen  hasonlóan  értelmezik  az
            élkromatikus számot is.

                A  gráfszínezést  az  1970-es  évek  óta  tanulmányozták  algoritmuselméleti
            problémaként. Nagyon sok megoldatlan kérdés van a gráfok színezése terén,
            viszont  számtalan  érdekes  használata  is  van  a  gráfszínezésnek.  Már  maga  a
            csúcskromatikus szám megállapítása érdekes és egyben szórakoztató  kihívás.
            Ezt  a tényt  kihasználva,  a Play  Áruházban  3 érdekes  játékra  leltem, amelyek
            csúcskromatikus számokkal kapcsolatosak és szórakoztató jellegük miatt egyben
            didaktikai jellegük is van. A legegyszerűbb játék a Graph Puzzle. A feladat az,
            hogy adott gráf esetén a csúcsait színezzük ki úgy, hogy egy-egy él végpontjain
            a színek ne legyenek egyformák. Sajnos ez a játék csak 6 pályát tartalmaz, de a
            szerző  leírása  szerint  szándéka  van  bővíteni  a  játékot.  A  második  játék  a
            Chromatic Puzzle, amely annyi újítást hoz, hogy a gráfok úgymond lebegnek,
            vagyis  mozgathatók  a  csúcsaik,  ezáltal  könnyebb  látni,  hogy  mely  csúcsokat
            kötnek össze élek. A játékban több szint is van, a könnyűtől egészen a nagyon
            nehéz szintig. Mindkét játék menete az, hogy egy adott színre rátapíntunk, és
            azzal  annyi  csúcsot  színezünk  ki  amennyit  akarunk,  majd  színt  válthatunk.  A
            program egyetlen hátránya talán az, hogy aránylag terjedelmes, mert közel 24
            MB-ot  foglal  a  telepítéskor.  A  harmadik  játék  a  The  Appies:  Graph  Puzzle,  a
            nemében egyedi és érdekes, hasznos és szórakoztató. Szintén gráfokkal találjuk
            szembe  magunkat,  na  meg  a  színek  helyett  színes  kis  manókák  (appies)
            amelyeket rá kell húzni a gráf valamely csúcsaira úgy, hogy egy él két végpontján
            a manók színe különböző legyen. A játékban annyi újítás található, hogy az egyes
            színes manókák mellett egy-egy szám is található ami azt jelzi, hogy hányszor is

                                              114
   109   110   111   112   113   114   115   116   117   118   119