Volt tanítványaim és kollegáim így emlékeznek rám:

Dr. Lőrincz Csilla, pszichológus, szociológus, mentálhigiénés szakember, egykori tanítvány: A matematika hű szerelmeseként,  szabadidejében szakkönyveket és cikkeket író, logikai feladványokat szerkesztő, nemzetközi matematikai fórumokon tevékenykedőként ismerem Tuzson Zoltánt, egykori tanáromat a székelyudvarhelyi Tanítóképzőből. Úgy emlékszem rá, mint akinek öröm volt matematikát tanítani. Szerettem az óráit, gyűjtöttem a logikai feladatait. Jó tanárom volt. Több könyve is megjelent az idők folyamán, később állami kitüntetésben is részesült. Évfolyamelsőként végezte az egyetemet, igazi tudós tanár. Egyik könyvét még én is használom gyerekekkel a munkám során, a Furfangos Fejtörő Feladatok Gyerekeknek címűt.

Dr. Fodor László, egyetemi docens, egykori kolléga: Korrekt, elkötelezett, felelős, kötelességtudó, az úgynevezett tudós tanárok kategóriájába sorolható, szakmáját szerető, jó pedagógus és nem szakbarbár.

Szarvas Gyöngyvér, fizikatanár, egykori kolléga: Tuzson tanár úrról azt mondhatom, hogy szenvedélyes matematikusként ismertem meg. Olyan zseni-tanár, akiből minden iskolába kellene egy-kettő, hogy a diákok eltátsák a szájukat: „Jéé, ennyit is lehet tudni ?“! Korrekt, következetes és igényes tanár volt, s ugyanezeket a tulajdonságokat várta el mind a diákjaitól, mind kollégáitól. Diákpárti viselkedése abban nyilvánult meg, hogy érdemtelenül nem adott jegyeket, sem jókat, sem rosszakat. Emlékszem, amikor az 6,49-et én 6-ra zártam le, ő megemelte 7-re, mondván, hogy a két tizedesnyi pontosság vezeti be a pontatlanságot. Osztályfőnökként szerették. Nemrég voltam a 20 éves találkozón, mindnyájan szeretettel viszonyultak hozzá. 2001 óta elváltak útjaink, Ő átment a református iskolába, én maradtam a Képzőben.

Bíró G. Albert, matektanár, egykori kolléga:  Iskolaigazgatóként egy tanévet kollégák voltunk és ma is tartjuk a kapcsolatot Tuzson Zoltán Tanár Úrral.  Olvastam és a tanításban használtam Tuzson Tanár Úr könyveit és cikkeit. Mint magántanár mentoráltam Tuzson Tanár Úr több tanítványát. Alapos, kidolgozott, módszertanilag és szakmailag kifogástalan táblavázlatokat és mintaszerű házi feladat javításokat találtam a diákok füzeteiben. Szigorú erkölcsű, monogám és családját nagyon szerető embernek ismertem meg. Tuzson Tanár Úr kitűnő eredményekkel végezte tanulmányait, így nem befolyással való üzérkedés révén kapta kinevezését és didaktikai fokozatait. A matematika hű szerelmeseként, csak a tanításra és önmaga továbbképzésére összpontosított. Semmi nem tudta kikezdeni eme mélyen vallásos, absztinens embert. 

Tribel József, kémiatanár, egykori kolléga: Nagyon jó kollegám volt Tuzson tanár úr. Sokat beszélgettünk egymással. Vicces, jókedvű, barátságos, segítőkész embernek ismerem.

Nagy-Bege Kornélia, jogász, egykori tanítvány: 1990-1995 között volt szerencsém diákja lenni Tuzson Zoltán tanár úrnak. Matematikát próbált nekünk - teljes mértékben humán beállítottságú gyerekeknek - tanítani. Nem sok idő kellett, hogy mi is, akkor még zöldfülű emberpalánták, rájöjjünk, hogy Tuzson tanár úr egy matematika zseni és nem könnyű neki velünk, szinte „matek analfabétákkal” dolgozni. Kiválóan alkalmazkodott a csoport, de egyéni képességeinkhez is, ami a matematikát illeti, és arra törekedett, hogy az alapvető logikát fejlessze bennünk, tanítson meg gondolkodni. Differenciáltan foglalkozott velünk. Akiben felfedezte a szikrát, annak segített, hogy lángra lobbanjon;  akiben a matematika terén a sötétség uralkodott, azoknak fényt próbált deríteni az elme elsötétedett termeibe. Megvolt egyéni oktatási stílusa. Egy ilyen komoly és exakt tudományt, mint a matematikát, kiváló humorral tudta átadni, tanítani. Ő volt az a tanár, aki, ha hármast is adott az évzáró dolgozatodra, nem tudtál haragudni rá, inkább ösztönzően hatott, és tudtuk, hogy számíthatunk segítségére. Kedves, jó humorú, emberséges és szerény embernek ismerem, aki sosem alkalmazott sem verbális, sem testi agressziót. Emberséggel, tisztelettel kezelte minden diákját.

Kacsó Zsuzsánna-Tünde, tanító, iskolaigazgató, egykori tanítvány: Tuzson tanár úrra szeretettel, hálával és köszönettel emlékszem vissza, hisz olyan módszertani szaktudással látott el, amit máig hasznosítok pedagógusi munkám során. Ma is előveszem azt a feladatgyűjteményes füzetemet, amely megoldott aritmetikai feladatokkal van tele. Szívesen gondolok vissza humorral fűszerezett óráira. Őt is és minden egykori tanítóképzős tanáromat mély tisztelettel elevenítek fel gondolataimban, hisz akkoriban az idegenben nekem ők voltak a "családom".

Nagy Abigél, tanító, egykori tanítvány: Nekem a Főiskolán volt szerencsém oktató nevelői munkájában részesülni 2012-2014 között. Emberségről és  pedagógusi magatartásról példát vehetünk tőle! Én is elmondhatom, hogy sikeresen használom mai napig az általa írt módszertani könyveket, ugyanakkor tanítok az aritmetikai feladatok megoldására írt könyvéből. Kis tanítványaim kedvencei közé tartozik a Tuzson tanár úr által írt Furfangos logikai feladatok gyűjteménye!  A másodikos kisdiákokkal kész felüdülés volt, amikor ezekből oldottunk meg szóban jónéhány feladatot! Azt mondták: „Ilyen matekóráért érdemes volt iskolába jönni!“  Még szünetben is folyton ilyen feladatokat kérnek, annyira élvezik.

András Katalin, magyartanár, egykori tanítvány: Az, hogy a matek nehéz volt, az tény. Reszketni viszont egyikünk sem reszketett Tuzson tanár úrtól, sőt, ő volt az egyik legmegközelíthetőbb, legemberségesebb tanárunk. Én például miatta akartam érteni a matekot, keményen dolgoztunk azokért a piros pontokért, csillagokért. Nagyon motiváló erő volt - most magamról beszélek, de tudom, nem vagyok egyedül. Egyéb személyes élményem Tuzson tanár úrral az volt, amikor szünetekben is zaklattam plusz feladatokkal, hogy nézze már át, javítsa ki, mert fontos nekem a jó dolgozatjegy, másképp bukás lesz belőle. Többször volt úgy, hogy órán más volt a téma, ezért mondta, hogy keressem szünetekben. Hát én nyaggattam is rendesen - humánus fejjel azért nem ment olyan könnyen a kétszerkettő. De mindig szívesen válaszolt, sose szólt, hogy a szünet neki is szünet, és pihenni szeretne. Ő igenis örült ezeknek a zaklatásoknak, és szabadkozott, hogy így ki kellett osztania azokat a kettősöket (melyeket azért kapta kivétel nélkül mindenikünk az osztályból, mert úgy tiltakoztunk a dolgozatírás ellen, hogy üres lapot adtunk be). Nagyon szerettem őt akkor. Máskor is, de akkor különösen, végtelenül hálás voltam a segítségéért. Akkor 8-as lett a matek dolgozatom. Ott volt igazán ünneplés a lelkemben! Ez a tanár úgy segített a sikerre, hogy közben az önbizalmamat erősítette, hogy igenis meg tudom csinálni, ha tényleg odateszem magam. Soha nem fogom elfelejteni. Hát ezért kedveltem én őt annyira!

Pecks-Deák Tünde-Klaudia, tanító és némettanár, egykori tanítvány: Mit mondhatnék Tuzson tanár úrról? Egy olyan nagytudású matematikus, akinek eddig hat szakkönyve és több mint száz cikke jelent meg (csak a Matematikai Lapokban). Legendák keringtek róla a Tanítóképzőben arról, hogy olyan matek- és logikafeladatok eredményét is meg tudja mondani első ránézésre, amelyeken más matematikusok napokig, hetekig, hónapokig gondolkodnak. Igazi géniusz. És nem utolsó sorban jó humorú, becsületes, nagyon igazságos és érzékeny, szeretetre méltó pedagógus. Én mindig szívesen jártam az óráira. Ő szerettette meg velem a matekot. Könyveiből három országban tanítottam. Nagy élvezettel oldották aritmetikai feladatait nemcsak a magyar, de a német tanulók is. Mindig hálás leszek a Tanár úrnak, és minden mai diáknak hasonló matektanárt kívánok!

Pap Éva, tanító, egykori tanítvány: Kányádi Sándor szavai jutnak eszembe: "Mert a legárvább akinek még halottai sincsenek", és hozzáfűzném, kinek hősei sincsenek. Szerencsésnek érzem magam, mert nagyon sok hősöm van, akikre fel tudok nézni, hétköznapi hősök. Hősök, mert mély nyomot hagytak az életemben, irányt mutattak, mutatnak. Életem fontos, meghatározó korszaka a székelyudvarhelyi Tanítóképzőben eltöltött öt év, amikor a félénk, mindenre rácsodálkozó, minden újat kipróbálni akaró tiniből felelőségteljes felnőtt, pedagógus lesz. Ennek az időszaknak a hétköznapi hősei számomra a tanáraim, akikre úgy tekintettünk gyerekfejjel, mint a görögök a mitológiai alakjaikra, isteneikre. Felnőtt szemmel nézve persze ezek az alakok leszálltak a piedesztálról, amire őket emeltük, rájöttünk, hogy ők is csak emberek hibákkal, gyengeségekkel, de EMBEREK. Hiszen, amit nyújtottak nekünk, ami elkísér minket, ami fogódzót jelent az életben, az nem a tantárgy, amit tanítottak, hanem az elveik, a magatartásuk, az emberségük, a példamutatásuk. Ilyen hétköznapi hősöm Tuzson Zoltán tanár úr, akit ma is magam előtt látok, úgy mint kilencedikes diák: mindig mosolygós arcával, szakállával mint egy jóságos óriás lépett be közénk. Az akkori tanterv szerint tanultunk algebrát, analízist, mértant, de aritmetikát és a matematikatanítás módszertanát is. Tehát sokkal kevesebb óraszám jutott arra, hogy bevezessen minket az analízis rejtelmeibe, mint egy elméleti líceumban, ennek egyenes következménye, hogy az integrálok értelme nálam ott maradt a vízicsikós megnevezés szintjénél. (Megjegyezném, ennek ellenére úgy felkészített, hogy az érettségin, ahol matematika, aritmetika és még módszertani kérdésekkel is meg kellett küzdenünk, mindenki magas jegyeket ért el.) Lassabban értvén meg az anyagot, a tanár úr viccesen Csigabiga Évinek hívott, amiért eszembe se jutott, hogy megsértődjek, hiszen valóságalapja volt. Igyekeztünk aritmetikából és módszertanból, - amivel tisztában voltunk, hogy leendő pályánkon szükséges - minél több ismeretet elsajátítani.  Mégis életem meghatározó élménye a tanár úrral a legelső tanításommal kapcsolatos. Az óráról ismert "Csigabiga Évi" voltam, és matematika órát tartottam, ahol persze új oldalamról mutatkoztam be. Jól sikerült, mozgalmas óra volt. De ami szárnyakat adott, önbizalmat, hogy igenis taníthatom kisiskolásoknak a matematikát, attól függetlenül, hogy lassabban érnek el hozzám "a vízicsikók", az az volt, hogy a tanár úr észrevette, hogy más voltam, mint tanórákon. A tanításomat értékelte előítéletek nélkül. A minősítési füzetemet (amibe a letanított óráink értékelését és a jegyeket írták) máig őrzöm, első lapján a matematika tanításom értékelésével, ami csupa pozitívum és biztatás: "Jó volt Évi!!", a tanár úr aláírásával. Ez a beírás nagyon sokszor megjelent a szemem előtt az eltelt évek folyamán. Ha a pedagógiai pályám során nehézségbe ütköztem, ezek a szavak adtak bíztatást, megerősítést, hogy képes vagyok megoldani a felmerülő problémákat. Így mutat irányt ma is nekem Tuzson tanár úr, aki nem félisten, nem mitológiai alak, de EMBER talpig.

Kiss (Pál) Ibolya Enikő, tanító, egykori tanítvány: Tuzson Zoltán Tanár úrra, mint a tanítóképzős diákéveim (1991-1995) kedvenc tanárára emlékezem. Emberként és pedagógusként is példakép számomra, aki nagyfokú tisztelettel, ugyanakkor kellő pedagógiai érzékkel, szakmaisággal viseltetett tanítványai iránt.  Az a pedagógus, aki szelíden, kevés szóval, annál inkább életpéldájával adott mintát arra, hogyan lehet megszerettetni a matematikát, hogyan lehet a pedagógusi hivatást alázattal, ember és Isten iránti szolgálatként megélni a mindennapokban. Minden diákjához tudott az ő nyelvén szólni, a saját képességei alapján ösztönözni, motiválni, fejleszteni. Emlékszem, hogy – habár a képzősöknek nem a matematika volt a „főszak” – képes voltam nyaranta egy-egy füzetnyi szorgalmi feladatot megoldani. A szakkönyveiből tanítóként mai napig dolgozom, szívesen lapozom fel és nézek utána egy-egy szép, érdekes feladatnak, megoldásnak.

Nagy Eszter, tanító, egykori tanítvány: Tuzson tanár úr minket logikából és aritmetikából tanított. Azt hiszem, neki köszönhetem, hogy megkedveltem és élvezettel oldottam a logikai feladatokat. Nagyon jól magyarázott, érthető és segítőkész volt. Mindemellett jópofa is. Viccelődött, jó poénokat sütött el a feladatok kapcsán. Mind a mai napig tanítóként azokat a feladatmegoldási módszereket használom, amiket tőle tanultam. Határozottan emlékszem, hogy a fokozati vizsga bizottságában is benne volt, és a szóbeli résznél megerősített minden jól levezetett feladatnál. Sosem éreztem azt, hogy rosszindulattal közeledett volna hozzánk. Sokkal inkább segítőkészen vezetett rá a helyes megoldásokra. Mai napig szívesen használom a könyveit, figyelemmel követem feladványait. Csodás elmének tartom.

Rákosi Stefánia, tanító, egykori tanítvány: Kevés ember tekinti a szakmáját hivatásnak. Még kevesebb ember örvend annyi tiszteletnek, mint Tuzson Zoltán. Szeretettel gondolok rá, hiszen még most sem tudtam megfejteni, melyik ajtó mögött van a kulcs, és hol van a tigris abban a bizonyos logikai feladványban. Ő ránézésre tudta. Lángelme.

Bíró Réka, jogász, egykori tanítvány: Engem 5-8 osztályban tanított Tuzson tanár úr. Én nem voltam egy matek zseni, de a mateket mégis szerettem, mert sok humorral tanította. Aki tehetségesebb matekes volt, azzal Tuzson tanár úr külön is fogalkozott. Csendes, halkszavú, vicces tanárbácsiként emlékszem rá.

Andrea Bogács, tanító, egykori tanítvány: Vicces, becsületes, segítőkész, nagytudású embernek ismertem. Mindig kedveltem a humorát. Emlékszem, hogy egy-egy matekfeladatot elvacsoráztunk és hideg vizet ittunk rá.

Lőrinczi Krisztina-Ibolya, tanító, egykori tanítvány: Engem a Főiskolán tanitott a tanar úr, és mindig úgy gondolok rá, mint egyik LEGTÜRELMESEBB és LEGNYUGODTABB Emberre. Sose fogalmazott meg cinikus vagy sértő kijelentéseket, bármilyen butaságot mondtam / mondtunk is matekórán. Mindig jókedvű es mosolygós volt!

Svella Pálfi Ildikó, tanító, egykori tanítvány: Tuzson tanár úr mindig megtartotta becsületesen az óráit, nem késett soha az órákról, és senkit sem bántalmazott soha. Még kiabálni sem hallottuk. Nyugodt légkörben zajlottak az órái. Szívesen tanultam vele a matematikát. Csak pozitív élményeim maradtak róla.

Kulcsár Szabó Csilla, tanító, marketing-menedzser, egykori tanítvány: Sok év eltelt azóta, amióta Tuzson Zoltán tanár urat megismertem, de a mai napig szeretettel, hálával gondolok rá. Öt éven keresztül tanította nekünk a matematikát, és nemcsak a matematikát, hanem annak a módszertanát is. Lelkiismeretesen felkészített bennünket a bemutató- és vizsgatanításokra is. Mint minden „rendes” diák, én is szerettem órákon csevegni a padtársammal, de a tanár úr észrevette, hogy ez nem válik javamra. Sárga lapot kaptam, akár a focisták, és figyelmeztetett, hogy a piros lapnál egy komolyabb büntetés vár rám. Csendesen, mosolyogva mondta ezt, még a hangját  sem emelte fel.  Hogy mi lett volna a büntetés? Erre nem emlékszem, arra viszont igen, hogy inkább előreültem az első padba, és minden szavát figyeltem. Később nagy hasznát vettem a megtanultaknak, mivel egy olyan egyetemen, ahol a matematika fontos tantárgy volt, rájöttem, hogy nekem biztos, kemény alapjaim vannak ebből a tantárgyból, annak ellenére, hogy nem reál szakon végeztem a gimnáziumot. Egyszer az egyetemen egy nehéz, bankkal kapcsolatos feladatot negyedikes szinten oldottam meg. A tanár azt mondta, ő még ilyet nem látott, de végülis tökéletes a megoldás. Azt is Tuzson tanár úrnak köszönhettem! A tanár úr munkásságára visszaemlékezve kiemelném azt, hogy mindenkiben megkereste a jót. Volt, akit a szorgalmáért, volt akit a szép, rendezett füzetéért dicsért.  Örülnék, ha iskoláinkban ma is csak ilyen tanárok tanítanának.

Katona Csilla, matektanár, egykori tanítvány: Tuzson Zoltán tanár úr osztalyfőnököm volt. Annak ellenére, hogy mateket tanított, mégis tudott humoros lenni. Egy dolog nagyon jellemző volt rá: nem próbált meg minden ember kedvében járni. (Ez számomra értékelendő példa.) De éppen ezért nem is kedvelte őt mindenki. Én tiszteltem a tanár urat, és éreztem, hogy ő is tisztel bennünket. Az, hogy néha nehezen volt érthetô az anyag, szinte természetes volt. Igen, lehetett volna másként is magyarázni, de az tény, hogy messze nem tanultunk magasszintű matematikát a Pedában, és ezt tudtuk is mindannyian. Ha egy szóval kellene jellemeznem a tanár urat, az a " tisztelet" lenne.

Kurkó Edit, tanító, egykori tanítvány: Ma is előveszem Tuzson tanár úr aritmetika példatárait vagy akár az akkori füzeteinket, ha bajba kerülök egy-egy feladattal. De nem csak aritmetikát tanultunk tőle, hanem pedagógusi magatartást is: kevés olyan embert ismertem, aki nála következetesebb vagy gerincesebb lett volna. Nagyon jól tudta, hogy az a gyermek, aki kevesebb logikával rendelkezik, az szorgalommal próbál segíteni magán, és bőkezűen jutalmazta a pluszmunkát. Amit kimondott, az mindig és minden körülmények között úgy is történt, még ha "vénasszonyok potyogtak és piros hó esett", akkor is. Tudtuk, hogy ha betartjuk a szabályokat, akkor csak nyerhetünk. Rendkívül jó memóriája van, mindig emlékezett, hogy mit ígért, és mikor mit mondott vagy magyarázott. Még arra is emlékezett, hogy a táblának melyik felére volt az adott feladat felírva. Én tőle elsősorban kitartását és következetességét szerettem volna eltanulni. Remélem, részben sikerült! Nagyon sokat köszönhetek neki. Ha ma egy-egy feladat megfog, arra gondolok, hogy nem adhatom fel, ez nem egy akadály, hanem egy megoldandó feladat. Szeretettel és nagy hálával, köszönettel gondolok arra, hogy nagyszerű tanáraink voltak, követendő példák.

Páll Edit, tanító, egykori tanítvány: Tuzson tanár urat becsületes, kitartó, a szakmája iránt elkötelezett, kreatív, következetes pedagógusnak ismerem. Sajátos humorával igyekezett élvezhetőbbé, könnyedebbé tenni még a nehezebb matematikaórákat is, több hétköznapi praktikát is belopva a tanórák menetébe. A telefonszámokat, személyi számokat azóta is a tőle tanult logikai összefüggések alapján igyekszem megjegyezni, ugyanakkor örömmel emlékszem vissza a módszertani órákra, pedagógiai gyakorlatokra, ahol minden kreatív, újító próbálkozást maximálisan értékelt. A tőle tanult aritmetikai feladatmegoldási módszereket, melyekből azóta több könyve is megjelent, szívesen és sikerrel használom. Büszke vagyok, hogy a tanítványa lehettem!

Dr. Kovács Réka Rozália, egyetemi adjunktus, egykori tanítvány: Tisztelt Tanár Úr, ez most részemről egy visszaemlékezés a pedás időszakra, az ötévenkénti osztálytalálkozókra. Néhány pillanatképet szeretnék megosztani Önnel kapcsolatosan, melyek beégtek az emlékezetembe. Mindvégig Ön volt a matektanárunk és az osztályfőnökünk. Matekből sosem tartoztam a legjobbak közé, erőfeszítésembe került lépést tartani, piros pontot vagy aláírást szerezni, de érdekes, hogy a későbbiek során, amikor a kutatási eredmények statisztikai feldolgozásával kellett foglalkoznom, időnként élveztem is. Emlékszem egy osztálykirándulásra, melyet Ön szervezett, és életemben ott játszottam először memóriajátékot az Ön által készített kártyákkal. Sikerélményként maradt meg bennem, hogy jól ment nekem a játék, és Ön megjegyezte, hogy jó a memóriám. Ez a megjegyzése azóta is erőforrás számomra. Aztán arra is emlékszem, hogy ösztöndíj miatt javítani szerettem volna matekből, talán nyolcasom volt, és kilences kellett volna. Kérdezett innen is, onnan is, értette a helyzetem, és végül meglett valahogy a kilences (vagy mínusz kilences, erre nem emlékszem pontosan). Aztán még arra emlékszem, hogy Ön mindig érzékenységet, megértést és segítőkészséget tanúsított a bajba jutott osztálytársakkal kapcsolatosan, melléjük állt, Önre számíthattak. Számomra mindig két világ volt párhuzamosan Önben: egy számomra kevésbé érthető, „matematikai”, és egy érthetőbb, jóságos mosolyú, érzékeny, emberi. 30-an voltunk és vagyunk lányok az osztályban, nehéz minket a mai napig kordában tartani, és köszönjük, hogy kitart mellettünk! A Jóisten adjon Önnek erőt és egészséget!